“Na, akkor ebéd valahol?” Klasszikus munkahelyi kérdés, klasszikus válasszal: “Még van dolog!”. Ettől függetlenül a gyomor erősebb ellenfél annál, hogy csak úgy hagyjuk elveszni a kívánságait az éterben, így telnek-múlnak a percek, de az a fránya gyomor csak nem hagyja nyugodni az embert. Végül csak eljutunk oda, hogy, akkor most már tényleg együnk valamit, egyébként is: “Végeztünk a mai dolgainkkal” persze ezt mindenki tudja, hogy nem úgy lészen az, úgyis éjszakázás lesz. De enni ettől még kell.
Na, egy ilyen átlagos napon sikerült eljutni a Cimbora Kisvendéglőbe. Egyrészt azért mentünk oda mert már be lett dobva a szóróanyaguk hozzánk is, így már értesültünk arról mire is számíthatunk, másrészt csábítónak hangzott a “Pizza menü”. Erről viszont még egy kicsit később.
Maga a hely a Vörösmarty tér 4.-es szám alatt található, egy pincehelyiségben. Meglepően őszinte, mind a név választásban, mind a besorolását illetően, hiszen a Kisvendéglő kifejezés tökéletesen illik rá. Ahogy belépünk választ kapunk a Cimborára is, hiszen a lépcsőn leérve egy nagyon barátságosra sikerült pultot látjuk egyből, illetve az azt körbevevő teret amelynek a berendezése valóban fiatalosra, és ízlésesre sikeredett, ami határozottan előnyös. Kisvendéglőhöz képest, az embert nem riasztja már az ajtóban meg egy pocakos kopaszodó bajszos emberke kötényben - ezt személy szerint én utálom. Beljebb lépve azonban a Kisvendéglő is igazolást nyer, hiszen a hely fa bútorokkal szerelt, szép kis abroszokkal leterített asztalok vannak, elkülönített dohányzó, illetve nem dohányzó helyiséggel és sok esettel ellentétben, itt ez ér is valamit.
Már bejövetelkor is feltűnt a köszönéséből, de leülve, és kiszolgálásra sietve még feltűnőbb a felszolgáló srác jókedélyűsége, barátságossága, ami azért valljuk be ebben a műfajban elég ritka tud lenni. Mivel itallapot az istennek sem találtunk az asztalon, ezért rövid beszélgetés után - és az itallap megismerése után - megtudjuk mit is lehet fogyasztani, úgyhogy belevetettük magunkat. Italnak két pofa sör, jó kedvűen.
Na, utána jön a nagyobb problémánk az étel. Mégis csak ezért jöttünk. A választék nem hatalmas, szerintem pont jó. Azért több mint negyven fajta pizza, és körülbelül 20 féle főétel vár minket. Srác jön vissza, ugyan mit ennénk. Lesz egy “ Pizza menü”, és egy Bolognai Borda. Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy ezt elmagyarázzam: a Pizza menü bármilyen pizzájuk 24 centis kivitelben, egy korsó sör vagy három deci üdítő, meg egy tál hasáb.
Egy cigivel később meg is kaptuk az ételeinket, amik egyrészt nem csak hogy jók voltak ár/érték arányban, hiszen a Pizza menü 990, a Bolognai Borda 1390, sörrel együtt 1700, az adag meglehetősen nagy, a kolléga úr nem is nagyon tudta megenni a menüt, de azért csak sikerült. Én is megbirkóztam a bordával, egy kis hidratálással legyőztem.
Mi a konklúzió? Ebédidőben kellemes hely, beülős beszélgetős, nem üti meg a fülünket valamiféle hangos zene, az árak nem elszálltak, - kitekintésképpen egy következő cikkre: 240 a hosszúkávé - az ételek több mint finomak, - a pizzából is lesz még egy cikk - a kiszolgálás rém kedves. Munkaidő után különösen ajánlott, hát még ha itallap is lesz...
Ti hova mentek munka után?
Ui.: A negyedik képet érdemes megnézni alaposabban az egy fél panoráma a Benedek-hegyről, baromi hangulatos :)
/ A fotókat a Cimbora Kisvendéglő Facebook-oldaláról szedtük, illetve a sajátjaink/
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.