1956. október 23-a egy olyan dátum, ami minden magyar ember számára példaértékű lehet, határon innen és túl egyaránt.
Ebből az alkalomból a VeszprémKult is készült egy rövid bejegyzéssel, amiben Veszprém kiemelkedő 56-os alakjának, Brusznyai Árpádnak az életét mutatjuk be.
Brusznyai 1924-ben az alföldi Derekegyházán született, mégis a Bakony tövében elterülő Veszprém városához kötődik élete legfontosabb periódusa. Többgyerekes kispolgári családba született, apja csendőr volt. Brusznyai tehetséges gimnazista volt, a tanulmányi és sportéletben is kiemelkedőt alkotott. Alig vált nagykorúvá, amikor egy súlyos betegség következtében majdnem lebénult. Ez a csapás mégsem törte meg, folytatta korábbi életvitelét és sikeresen felvételizett a budapesti tudományegyetem bölcsészettudományi karára, a híres Eötvös Kollégium tagja lett. Bécsi ösztöndíjas tanulmányai után 1949-ben diplomázott magyar-görög-történelem szakos tanárként.
Tanári pályája felfelé ívelt, tanársegédi állást kapott az ELTE-n, apja korábbi tevékenysége miatt azonban mégis elbocsájtották. Ezután Vácott lett kántor a székesegyházban. Itt ismerte meg későbbi feleségét, Honti Ilonát is. Közös életüket Veszprémben folytatták, Brusznyai a Lovassy László Gimnáziumban kapott állást, ahol pezsgő szellemi élet az ő nevéhez fűződik. Énekkart vezetett és irodalmi kört szervezett.
Az 1956-os forradalomban a Veszprém megyei Forradalmi Nemzeti Tanács elnökhelyettese, majd elnöke volt. Brusznyai forradalmi tevékenysége példaértékű minden kor emberének. A korábbi megyei első párttitkárt látszatbörtönbe vetette, ezáltal megóvta a nép haragjától és lincselésétől. Józanságát mutatja, hogy amikor a veszprémi forradalmár egyetemi hallgatók fegyvert akartak fogni az oroszok ellen, megtagadta, meggátolta ezt, s ezzel valószínűleg életeket és későbbi családokat mentett meg. Brusznyai a demokratikusság élén harcolt, ténykedése idején nem történt vérontás Veszprémben. Pedig a szabadságharc hulláma itt is ugyanúgy végigsöpört. A legfontosabb forradalmi helyszínek ma is fontos központjai a városnak. A Pannon Egyetem épületeiben alakult meg a Megyei Forradalmi Tanács, majd ugyanennek a székhelye volt a Megyeháza. A város egyik jelképének számító Tűztorony tetején akkor az elnyomás szimbóluma, a vörös csillag éktelenkedett. A forradalmárok ezt a gyűlölt jelképet leverték a torony tetejéről, miközben várták az ENSZ tagállamok segítségét, ami soha nem érkezett meg. A vár épületeiben már akkor is működött kollégium, ahová a város egyetemistái barikádozták el magukat. 1956. november 4-én dördültek el az első lövések Veszprémben. A szovjet tankok ekkor érték el a várost, ám a nagy köd miatt nem tudtak tájékozódni és először egymást kezdték el lőni.
A szabadságharc bukása után a szovjet csapatok elfogták Brusznyait és a Szovjetunióba hurcolták, ahonnan decemberben térhetett haza. Nem kellett sokáig várni, hogy Brusznyait és több társát is bíróság elé állítsák. A sors iróniája, hogy a tárgyaláson a volt megyei főtitkár vallott ellene, akit korábban ő mentett meg. Az ítélet szerint első fokon életfogytig tartó börtönbüntetést kapott. Ezután feleségének ezt mondta: “Hála Istennek, hiszen a rendszer úgysem tart addig!”. Az ítéletet később kötél általi halálra módosították egy zárt ajtós tárgyaláson.
Brusznyait 1958. január 9-én hajnalban végezték ki, mindössze 34 éves volt. Amikor a bitófa alá vezették a Himnuszt énekelve várta az ítélet végrehajtását. A rendszerváltáskor rehabilitálták holttestét. Ekkor követett el öngyilkosságot és menekült a halálba a felelősségre vonás elől az egykori MSZMP megyei főtitkár.
A városban ma a Megyeháza előtti Melocco-szobor állít méltó emléket Brusznyai Árpádnak.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.